2 Sámuel 19

2 Sámuel 19

1. Ki az úr a házban?
• A nép együtt érző, együtt gyászol a királlyal.
• Dávid a gyászával Jóáb szerint viszont azt az érzetet kelti, hogy megveti az őt szolgáló népet és sajnálja azokat, akiket legyőztek.
• Minden szál Jóáb kezében fut össze (autoriter-Ézsaiás).
• Kérdőre vonja, majd meg is zsarolja, hogy elpártoltatja mellőle a népet – dirigál Dávidnak.
• Én kinek hagyom, hogy utasítson engem? Róm7:14-24

2. Dávid második királysága
• Júda Dávid elé járul – Izráel elmenekül.
• Felfogják, hogy nekik most ciki van – politikusan próbálnak a kedvében járni.
• Úgy tesznek, mintha valójában mindig is Dávidot akarták volna szolgálni, csak a körülmények miatt nem sikerült.
• Dávid segít nekik visszatérni, még Jóáb leváltását is belengeti Amászának. (!) → 2Sám20:10
• A hűséges unokaöcs bűnhődik, a hűtlen felmagasztaltatik?
• Jehúda őszintén melléáll és visszahelyezi a királyságába.
• Mikor már átvitték Dávidot a Jordánon, akkor jelenik meg a 10 törzs. (Épp időben...)
• Próbálják mutogatni, hogy ők tízszer annyira szeretik Dávidot. (lóláb)
Bír8:1-3: „Ekkor szóltak Gedeonhoz Efraim emberei: Mi dolog ez, amit cselekedtél velünk, hogy nem hívtál minket, mikor mentél harcolni Midián ellen? És pöröltek vele hatalommal. Mondta nekik: Mit cselekedtem most hozzátok képest? Nemde jobb Efraim mezgérlése Abiézer szüreténél? Kezetekbe adta Isten Midián vezéreit, Órébet és Zeébet, mit tehettem hát hozzátok képest? Akkor megenyhült iránta a lelkük, mikor ezt mondta.”
Bír12:1-4a: „Összegyülekeztek Efraim emberei és vonultak észak(=Cáfón) felé, és mondták Jeftének: Miért vonultál harcra Ammon fiai ellen és bennünket nem hívtál, hogy veled menjünk? Házadat gyújtjuk majd reád tűzben! Szólt hozzájuk Jefte: Perben voltam én és népem meg Ammon fiai nagyon; hívtalak is benneteket, de nem segítettetek meg engem kezükből! Láttam, hogy nem akarsz megsegíteni, tehát tenyeremre tettem életemet és vonultam Ammon fiai ellen, és kezembe adta őket az Örökkévaló; miért jöttetek hát föl hozzám e mai napon, hogy harcoljatok ellenem? És összegyűjtötte Jefte mind a Gileád embereit és harcolt Efraimmal; és megverték Gileád emberei Efraimot”
• Segítem az egységet vagy gátolom? (Péld10:12)

3. „Gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben, jóban, rosszban, holtomiglan, holtodiglan, míg a halál el nem választ.”
• Ez politikailag értelmezhetetlen. (↔ Ruth1:16-17)
• Simeí most bezzeg Dávid elé veti magát – igazából még érvet sem tud mondani, miért ne ölje meg, de hátha.
• A hűséges Mefibósetet Cíba járatta le.
• Az átkozódó jól jár (egyelőre...), a hűségesnek osztozkodnia kell a rosszakarójával.
• A Dávidhoz való ekkori viszonyulásért majd mindenki megkapja a jussát. (→2S21:7, 1K2)
Jer31:30: „Kiki a saját bűnében hal meg; minden embernek, aki az egrest ette, bele vásnak a fogai.”

2 Sámuel 19

¹Erre megrendült a király és fölment a kapu felső termébe és sírt; és így szólt mentében: Fiam Ábsálóm, fiam, fiam Ábsálóm, bárcsak én haltam volna meg te helyetted, Ábsálóm fiam, fiam! ²És tudtára adták Jóábnak: Íme, a király sír és gyászol Ábsálóm miatt. ³És gyásszá lett a győzelem azon a napon az egész nép számára, mert hallotta a nép azon a napon, mondva: Bánkódik a király fia fölött. ⁴És lopódzva ment be a nép azon a napon a városba, amint belopódzik az a nép, mely szégyenkezik, mikor megfutamodtak a harcban. ⁵A király pedig elfedte arcát, és kiáltott a király nagy hangosan: Fiam Ábsálóm, Ábsálóm fiam, fiam!
⁶Ekkor bement Jóáb a királyhoz a házba; mondta: Megszégyenítetted ma mind a te szolgáidnak arcát, akik ma megmentették életedet meg fiaid és leányaid életét meg feleségeid életét és ágyasaid életét – ⁷szeretve azokat, kik téged gyűlölnek és gyűlölve azokat, kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy nincsenek vezéreid, sem szolgáid, mert megtudtam ma, hogy ha csak Ábsálóm élne, mi valamennyien pedig ma halva volnánk, hogy az akkor helyes volna szemeidben. ⁸Most tehát kelj föl, menj ki és beszélj szívére szolgáidnak; mert az Örökkévalóra esküszöm, hogyha ki nem jössz, nem marad nálad ez éjjel senki sem, ez pedig nagyobb baj lenne neked, mindazon bajnál, mely rád jött ifjúkorod óta mostanáig. ⁹Erre fölkelt a király és leült a kapuban;
az egész népnek tudtára adták, mondva: Íme a király a kapuban ül. Ekkor odament a nép a király elé; Izráel pedig megfutamodott, ki-ki a sátraihoz. ¹⁰És vitatkozott az egész nép, mind az Izráel törzseiben, mondva: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből, és ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből és most elszökött az országból Ábsálóm elől; ¹¹Ábsálóm pedig, kit fölkentünk magunk fölé, meghalt a háborúban; most tehát miért vesztegeltek és nem hozzátok vissza a királyt?
¹²Dávid király pedig küldött Cádók és Ebjátár papokhoz, mondva: Beszéljetek Jehúda véneivel, mondva: miért lennétek az utolsók, mikor visszahozzák a királyt a házába? Egész Izráel szava pedig eljutott a királyhoz a házába. ¹³Testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok; miért lennétek hát utolsók, mikor visszahozzák a királyt? ¹⁴Amászának meg mondjátok: nemde csontom és húsom vagy? Így tegyen velem az Isten és így folytassa – bizony hadvezér lesz színem előtt minden időben Jóáb helyett. ¹⁵Így magához hajtotta mind a Jehúda embereinek szívét, mint egy emberét; és küldtek a királyhoz: Jöjj vissza te meg mind a szolgáid, ¹⁶Visszatért tehát a király és eljutott a Jordánhoz; Jehúda pedig Gilgálba ment, hogy elémenjen a királynak, hogy átvigyék a királyt a Jordánon.
¹⁷Akkor sietett Simeí, Géra fia, a Benjaminbeli, a Bachúrímból való, és lement Jehúda embereivel Dávid király elé. ¹⁸És ezer ember volt vele Benjáminból meg Cíba, Sául házának szolgája és tizenöt fia és húsz szolgája ővele; és átgázoltak a Jordánon a király elé. ¹⁹Éppen átkelt a komp, hogy átvigyék a király házát és hogy tegyék, ami jónak tetszik szemeiben, ekkor Simeí, Géra fia, levetette magát a király előtt, mikor átkelt a Jordánon. ²⁰És szólt a királyhoz: Ne tudjon be nekem uram bűnt és ne emlékezzél arra, amit vétett szolgád azon a napon, melyen elment uram, a király Jeruzsálemből, hogy szívére venné a király. ²¹Mert tudja szolgád, hogy vétkezett és íme eljöttem ma elsőnek József egész házából, lemenve uram a király elé. ²²Ekkor megszólalt Abisáj, Cerúja fia, és mondta: Vajon amiatt ne ölessék-e meg Simeí, hogy átkozta az Örökkévaló fölkentjét? ²³De mondta Dávid: Mi közöm hozzátok Cerúja fiai, hogy akadályozókul lennétek ma nekem. Ma ölessen meg valaki Izráelben? Mert hiszen tudom, hogy ma vagyok király Izráel fölött! ²⁴Szólt tehát a király Simeíhez: Nem fogsz meghalni. És megesküdött neki a király.
²⁵Mefibóset pedig, Sául fia, lement a király elé; nem gondozta lábait, se nem gondozta szakállát, és ruháit sem mosatta attól a naptól fogva, hogy elment a király, egészen addig a napig, melyen békével megjött. ²⁶És mikor Jeruzsálembe jött a király elé, mondta neki a király: Miért nem jöttél velem, Mefíbóset? ²⁷Mondta: Uram király, a szolgám megcsalt engem; mert azt mondta szolgád: hadd nyergelem föl magamnak a szamarat, ráülök és elmegyek a királlyal, mert szolgád sánta. ²⁸De ő rágalmazta szolgádat uramnál a királynál; uram a király pedig olyan, mint az Isten angyala: tedd tehát, ami jónak tetszik szemeidben. ²⁹Hiszen atyám egész háza nem volt más, mint halálra valók uram a király előtt, mégis az asztalodon evők közé helyezted szolgádat. Mi jogom volna hát nekem még, és hogy kiálthatok még a királyhoz? ³⁰Mondta neki a király: Minek szaporítanád még a szót. Kimondtam: te meg Cíba osztozzatok a mezőben. ³¹Ekkor szólt Mefíbóset a királyhoz: Az egészet is elveheti, minthogy uram királyom békével jött meg házába.
³²A Gileádbeli Barzilláj pedig lejött Rógelímból és átkelt a királlyal a Jordánon, hogy elkísérje őt a Jordán mentén. ³³És Barzilláj nagyon öreg volt, nyolcvan éves; és ő eltartotta a királyt, mikor Máchanájimban időzött, mert igen nagy ember volt. ³⁴És szólt a király Barzillájhoz: Gyere te velem át, majd eltartalak magamnál Jeruzsálemben. ³⁵De szólt Barzilláj a királyhoz: Mennyi még életem éveinek napja, hogy fölmenjek a királlyal Jeruzsálembe? ³⁶Nyolcvan éves vagyok én ma, vajon tudok-e különbséget jó és rossz között, avagy ízét érzi-e szolgád annak, amit eszem és amit iszom, avagy hallom e még énekesek és énekesnők hangját? Minek legyen hát szolgád uramnak a királynak még terhére? ³⁷Egy kicsit majd átmegy szolgád a Jordánon a királlyal; de minek tenné meg velem a király ezt a jótéteményt? ³⁸Hadd térjen vissza szolgád, hogy meghaljak városomban, atyám és anyám sírja mellett. De íme szolgád Kimhám vonul majd urammal a királlyal, és tedd vele azt, ami jónak tetszik szemeidben. ³⁹Mondta a király: Velem vonuljon Kimhám, én pedig teszem vele, ami jónak tetszik a szemeidben; és bármit kívánsz magadnak tőlem, megteszem neked. ⁴⁰Átkelt az egész nép a Jordánon, meg a király is átkelt; megcsókolta a király Barzillájt, megáldotta őt, és visszatért helyére.
⁴¹Vonult a király Gilgálba és Kimhám vele vonult; Jehúda egész népe átvitte a királyt és Izráel népének is a fele. ⁴²És íme mind az Izráel emberei jöttek a királyhoz; így szóltak a királyhoz: Miért loptak el téged testvéreink, Jehúda emberei, és átvitték a királyt és házát a Jordánon, mind a Dávid embereit ő vele együtt? ⁴³Ekkor megszólalt mind a Jehúda embere Izráel embere ellen: Mert közel áll hozzám a király; miért is haragszol hát e dolog miatt? Vajon ettünk-e valamit a királyéból, avagy tán ajándék adatott-e nekünk? ⁴⁴Felelt Izráel embere Jehúda emberének és mondta: Tíz részem van nekem a királyban, és Dávidot is inkább kívánom, mint te; miért kicsinyeltél hát le engem, hogy nem volt az én szavam az első, hogy visszahozzam királyomat? De keményebb volt Jehúda emberének szava Izráel emberének szavánál.